vastaggal szedett : Baekhyun (fiú)
normál betű típussal írt : JinHee (lány)
.jpg)
A turnénk előtti próbáink egyikét tartottuk épp, mikor az SM feje, Lee Soo Man befáradt hozzánk, a nyomában az új táncosainkkal. Összesen tizenkét lány tömörült be a terembe, és mivel ugyanannyian voltak mint mi...gondoltam hogy egy új feladat vár ránk..
És jól gondoltam. Soo Man párokat alkotott. Mindegyikőnkhöz került egy lány...és amelyik lányt én kaptam..az egyszerűen varázslatos volt.
Mióta csak megtanultam járni a tánc az életem. 8 évnyi kemény munka után éreztem magam elég felkészültnek arra, hogy jelentkezzek az SM -hez, mint háttértáncos. S most, hogy sikerült bekerülnöm máris a mély vízbe dobtak. Magával az EXO-val kell majd fellépnünk. Ez kicsit kikészített. A tudat, hogy a kedvenc bandámmal fogok egy színpadon állni. De ha ez nem lenne elég..pont HOZZÁ osztottak be. Hozzá, aki nem is sejti mennyire odavagyok érte.
Szegény lány egy kicsit zavarban volt, ezért küldtem felé egy biztató mosolyt majd meghajoltam előtte.
- Byun Baek Hyun. Örülök, hogy megismerhetlek - vigyorogtam rá akár csak egy idióta.
Nem tudtam a jelenlegi helyzetet hova tenni. Mikor ránéztem egyszerűen leblokkoltam. Éreztem, hogy teljesen elpirulok. Miért néz ilyen édesen? ~
- Byun Baek Hyun. Örülök, hogy megismerhetlek - mutatkozott be nekem édes mosolyával.
Miért mutatkozol be, te butus?
Hirtelen gombóc keletkezett torkomban. Nem tudtam mit kezdeni vele, de mintha elment volna a hangom. És aztán Baekhyun rátett még egy lapáttal. Hát hogy lehet ennyire aranyos?
- A..a nevem Song JinHee - úgy mondtam ki nevem, mintha ez lett volna a világ legnehezebb nyelvtörője. Ez így nem lesz túl jó. ~
De mintha beszélgetőpartnerem megkönnyebbült volna.
- Nem kell félned tőlem - mosolyodtam el újból. - Nem foglak megenni - kuncogtam miközben végigmértem őt. Egyszerűen...gyönyörű volt. Talán ez a legmegfelelőbb szó rá.
Az a csoki barna szempár és azok a telt, íves ajkak csakúgy vonzották a tekintetemet. Tökéletes volt az összhang...
- Én..nem is..félek - néztem cipőm orrát. Még sose hoztak ennyire zavarba. Vajon hogy csinálja? ~ - Csak..ez nekem olyan furcsa. Te vagy a kedvencem és az, hogy most itt állhatok előtted..nem is tudom mit mondjak - takartam el arcomat gyorsan. Jajj, JinHee..te bolond. Úgy viselkedsz, mint egy óvodás vagy mint aki szerelmet vall éppen. ~ Már éreztem, hogy a vörös színt megszégyenítő árnyalat uralkodott el arcom felett. - Akkor kezdhetünk? - hallottam meg a jól ismert tánctanárunk hangját. Nagyon lassan kifújtam a bent rekedt levegőmet s egy "hála az égnek" elmotyogása után siettem oda a többiekhez. Jobbnak láttam nem Rá nézni vagy esetleg Hozzá szólni.
Egy jót mosolyogtam a lány viselkedésén, utána pedig én is odamentem a többiekhez. Kíváncsian vártam, hogy milyen feladatot kapunk, de amikor elkezdett a koreográfusunk magyarázni, a pillantásom ismét JinHee -re tévedt, ezzel pedig sikeresen elvonva a figyelmemet. Egy hatalmas sóhaj szökött ki ajkaimon. Olyan volt mint egy angyal...Le sem tudtam róla venni a szemeimet. És szép kis lecseszést kaptam azért, mert nem arra figyeltem amire kellett volna...De nem bántam. Sőt. Egyenesen élveztem a helyzetet.
Nem ilyennek hittem Baekhyun -t. Félreértés ne essék, nem csalódtam benne csak azt gondoltam, hogy mikor munkáról van szó, akkor komolyabbá válik. A megbeszélés alatt egész végig félszemmel Őt figyeltem. Szinte tátott szájjal nézett engem, amit nem tudtam mire vélni. Vajon valami van az arcomon? Esetleg fintorogtam? Jajj istenem, mit tegyek? ~ Éppen kezdtük volna a gyakorlást, mikor Baekhyun megkérdezte, hogy most mit fogunk csinálni? Chanyeol arcon csapta saját magát, ami megmosolyogtatott. Viszont amit szegény gyerek kapott a koreográfustól azt nem tette zsebre. Meg is sajnáltam. Láttam a csapattársain, hogy ők sem értik viselkedését. Mi üthetett belé? ~ Végül én is megtudtam hogy a What is love című számunk feldolgozásához készítünk koreográfiát és a turnénk során ennek nagy szerepe lesz a műsorban. És aznap már neki is kellett kezdenünk a koreográfia összeállításához. Az első páros Kai és egy szintén gyönyörű lány, Minah volt. Mindenkinek mást kellett betanulnia, ezért amíg a koreográfusunk az első párossal volt elfoglalva, odamentem JinHee -hez, hátha feloldódott ezalatt a 15 perc alatt. - Szia - küldtem felé egy ezerwattos mosolyt mikor végre felhagyott a padló bámulásával és rám nézett. - Ugye nem bánod, hogy idejöttem hozzád egy kicsit? Csak mert a többiek is a párjukkal beszélgetnek.. - pásztáztam végig a termet izgatottan. Vajon megint ugyanolyan szégyenlős lesz? ~
Éppen elszórakoztattam magam a padlón ülve, igen, rettentő érdekes számomra a padló, mikor valaki lecsapódott mellém. - Szia - ez a megunhatatlan mosoly. - Ugye nem bánod, hogy idejöttem hozzád egy kicsit? Csak mert a többiek is a párjukkal beszélgetnek..- már hogy bánnám? Mondtam volna ezt hangosan..mikor mostanra nyugtattam le magam. - Nem, dehogy bánom - erre, ha ez lehetséges, még szélesebben mosolyodott el. Leült mellém, majd egy pár perces csönd után úgy határoztam, nem leszek nyuszi és inkább megismerem a számomra egyáltalán nem ismeretlen fiút. Hisz a tévéből kit lehetne megismerni? - És..milyen érzés idolnak lenni? - jól van JinHee..remek kezdés. ~
Amikor végre elhagyta a száját egy rendes mondat, nagyon megörültem a fejemnek. Jó, ez nem túl kedves...de olyan szégyenlős volt, hogy alig mert RÁM NÉZNI. Most pedig...végre kérdezett is valamit! - Hát... - kezdtem bele a mondanivalómba. - Nagyon jó érzés, hogy ennyien szeretnek, és bármennyire is szeretném...nem tudom mindegyik rajongómnak/rajongónknak meghálálni ezt. Pedig megérdemelnék. És..habár egy picit nehéz és fárasztó így az életem...én nagyon élvezem -mosolyogva néztem gyönyörű íriszeibe. Már megint sikerült elvarázsolnia...hihetetlen..
Olyan jó volt hallgatni. Mindegy volt, hogy miről beszél, de olyan jó volt nézni..a..száját. Imádom. De mikor eljutott az agyamig amiket mondott.
- Tényleg nagyon megterhelő lehet. Mert hát..olyan sokat dolgoztok azért, hogy ott tartsatok ahol most vagytok és mégsem lélegezhettek fel egy percre sem. Bármikor jöhet egy másik banda..akik esetleg jobban debütálnak és akkor mindennek vége. Nem is értem hogy bírod - néztem szemébe olyan áhítattal, hogy magam is megleptem. -Öhh..vagyis..izé..az jó, mármint rossz. Elmegyek vízért! - kiabáltam az utolsó mondatot, hisz már egy lépés választott el az ajtótól. Mikor kiértem nagyot fújtattam s szinte szaladtam az automatáig. Miért kellett elszúrnom? Ameddig a szemébe néztem addig eszembe se jutott, hogy kivel beszélek. Ez nagyon fura. A szemeiben olyan kedvesség, pajkosság és édesség tükröződött, mint egy átlag emberében. Talán ez a bajom? Nem tudom úgy kezelni, mint egy normális embert? Ez nagy baj, pedig annyira szeretném. Olyan jó a közelében lenni. De mindig elszúrom. Mondok valami viszonylag normálisat és tönkre is teszem azzal, hogy szabadkozom. ~ Bedobáltam az aprópénzeket a megfelelő nyílásba, majd megnyomtam a nekem tetsző gombot. Meghallottam azt a jellegzetes hangot, mely szerint a vásárlásom sikeres volt. Lehajoltam, hogy kivehessem az éltető vizet, de akkor valaki megelőzött, így kezemet az "idegen" kézfején pihentettem. - Baekhyun? Meglepetten pislogtam a lány után. Már reméltem, hogy végre jól érzi magát a társaságomban, erre jött ez a téma és megint 'menekül' . De, hogy azt higgye, hogy ezt hagyni fogom.. Néhány másodperc hezitálás után felemeltem a fenekemet a padlóról és JinHee után mentem. Akkor is elérem, hogy normális srácként tekintsen rám.. Láttam, hogy épp az automatára vár ezért odaszaladtam, hogy még előtte kivehessem az üveget. És ez meg is történt volna, ha nem jövök zavarba az érintésétől... Az arcom azonnal vörös színben kezdett tündökölni és amikor felnéztem rá a szemeiben ott csillogott a meglepettség.
Megint rabul ejtett pillantásával. Elvesztettem az időérzékemet is, míg szemeit fürkésztem. Észre sem vettem, hogy kezünk már nem csak összeért, de szabályosan összefűztük ujjainkat. Teljesen kivagyok ettől a fiútól. De miért teszi ezt velem? Én csak egy átlagos lány vagyok..hol vagyok én a magafajtához? ~ Akár örökre nézegettem volna ezeket szemeket, ha nem szólítanak meg minket. - Bocsánat, de arrébb mennétek? - mint minden, ez is kiment a fejemből, hogy az automata előtt ácsorgunk. Kézen fogva. Áhh, nem félreérthető, egyáltalán. - Elnézést - sikerült ennyi kipréselnem magamból. De hisz..olyan édes, mikor elpirul, istenem. ~ És..az én arcom is ég. Mi folyik kettőnk között? ~ - Vissza kéne menni - húztam ki kezemet övéből s siettem volna vissza a terembe, ha nem érzem meg ismét puha bőrét enyémen. - Miért tesszük ezt? - szinte suttogta maga elé, én mégis olyan tisztán értettem, mintha fülembe súgná. - Mé..még is mit? - már ez is haladás volt, hogy megtudtam mukkanni. De ez most tényleg érdekelt. Esetleg..meglehet, hogy..NEM, biztos nem. Hogy mi ketten egymásba habarodtunk volna? Ugyan..
Még akkor sem engedtem volna el karját, ha kényszerítettek volna rá...Csak annyit akartam, hogy
mellettem maradjon. De vajon miért?...
Még csak azt sem értettem, hogy miért vert olyan hevesen a szívem mikor a közelében voltam. Lehetséges, hogy első pillantásra belezúgtam?
Nem..az lehetetlen. Tuti, hogy csak bekattantam. Ennyi próba után már nem is volt csoda...
- JinHee - húztam vissza magamhoz a lányt és egyből a csillogó szempárba néztem. Megint elbűvölt... A közelségétől pedig még a hideg is kirázott. Hihetetlen miket váltott ki belőlem.
És persze abban a pillanatban kiesett hogy mit akartam közölni vele...Azonban nem is nagyon érdekelt hisz alig pár centire voltak tőlem vonzó ajkai.
- N- ne mondd, hogy nem vetted észre ami az előbb lefolyt közöttünk.. - nyögtem ki mikor végre észhez tértem, és lesütöttem szemeimet. Persze...mert ha ilyen bátor vagyok biztos egyből a karjaimba fogja vetni magát...Én hülye...
- E..ezt hogy érted? Én..köszönöm, hogy kivetted nekem a vizes palackot - hajoltam meg mélyen. Jajj JinHee..becsapod saját magad. Valld már be neki..valld be! Nem..semmi értelme se lenne. De..akkor meg miért jön ő is folyton zavarba? - Én nem erre gondoltam, bár szívesen tettem. Figyelj - megfogta ismét kezem. - Nekem te..nagyon tetszel - édesen elfordította a fejét és kipirulva nézelődött. Ennyire zavarba hoztam volna? De ami a legfontosabb..Most komolyan azt mondta?.. - Te..te azt mondtad, hogy tetszem neked? - kerekedtek ki szemeim.
Ahogy kimondtam azt a pár szót, egy gombóc keletkezett a torkomban és az arcom szinte lángolt a pírtól. Muszáj voltam elmondani neki, hisz...mi van akkor ha Ő is így érez? Mi van akkor, ha én sem vagyok közömbös a számára és mint egy idióta elszalasztom a lehetőséget? - Igen, JinHee... - motyogtam néhány másodperc hatásszünet után. - Te tényleg..tetszel nekem.
A reakciója pedig irtó édes volt. Azonnal elpirult és egy nagyot nyelve a padlót kezdte fixírozni. Ekkor simítottam el zavaró tincseit, hogy ismét láthassam gyönyörű arcát. Akár csak egy álom...
Mikor meghallottam az ajtónyitódás egy halk cuppanással elváltam JinHee, függőséget okozó ajkaitól. Mikor odanéztem, a meglepett koreográfusunkkal találtam szemben magam. Huh, basszus... Most fogják leszedni a fejemet. Nem is kicsit. ~ Végül teljesen elengedtem a lányt, és lehajtott fejjel, összeszorított szemekkel vártam hogy kiabálni kezdjen velem. Velünk. Szegény JinHee..
.jpg)
A szívem eddig Baekhyun miatt majd kiszakadt a helyéről. Most viszont szinte leállt. Most mi lesz? Ha szerencsénk van csak egy sor üvöltözést kapunk..hanem, akkor mindketten repülünk..legalábbis én biztos. Jajj nekem. ~ Egyszer vagyok boldog és még az is öt percig tart. - Szerencsétek, hogy én kaptalak rajta titeket. Ha esetleg Soo Man most akart volna körbejárni az ügynökségben, akkor most fejetek nemigen lenne - nem mertem rá nézni, de érződött hanglejtésén, hogy mosolyog. - Akkor nem árulsz el minket? - kérdezte hitetlenkedve Baek. Hm..minket. Engem és Őt. Milyen furcsa ezt hallani, mégis melegség önti el tőle szívem. - Nem. A táncotok teljesen összeszedett és tele van finom, jól kidolgozott mozdulatokkal. Teljesen kiegészítitek egymást és látom nem csak a táncparketten - ekkor emeltem fel fejem s elkaptam a ravasz mosolyát. Baekhyun megfogta kezem s egy erősebbet szorított rajta, mire felnéztem azokba az igéző szempárokba. Küldött felém egy biztató mosolyt. Egy eléggé szexi, de biztatásnak szánt mosolyt. Egy kicsit megnyugodtam, de ez nem tarthat örökké. Először is, azt se tudom, hogy most mi van köztünk. Csak egy futócsók, vagy most indulhat köztünk esetleg egy komolyabb kapcsolat?! Másodszor pedig, ha esetlegesen elmélyítenénk ezt a viszonyt hatalmas a lebukás veszélye. Az pedig csak tönkretenné az életünket. Ezt a próba után feltétlen meg kell Vele beszélnem. ~
- Köszönjünk sunbae - hajoltam meg vigyorogva. Nagyon megörültem a fejemnek. Tudtam hogy Soo Man engem semmiféleképpen nem rúgna ki egy viszony...vagyis ha JinHee is akarja, kapcsolat miatt, hiszen fontos tagja vagyok egy fontos bandának. És ezt most nem egózásból...na jó de, azért is. Még a koreográfusunk jelenlétében elpróbáltuk mégegyszer, majd miután kiment, JinHee felé fordultam. - Remélem nem bánod azt..amit az előbb csináltam.. - vakartam meg a tarkómat zavartan. Szedd már össze magad Baekhyun!
- Nem, egyáltalán nem! - kicsit túl erősen is ellenkeztem. - De..figyelj Baekhyun.. - Baek..neked csak Baek - fogta megint kezei közé enyémet. Gyaaah. ~ - Szóval Baek. Mi van most lényegében köztünk? Először azt mondod, hogy tetszem neked majd megcsókolsz. Csak azt akarom ezzel mondani..vagyis kérdezni, hogy..én nagyon beléd habarodtam és tudni szeretném, hogy ez kölcsönös -e vagy csak egy kis "játék" volt ez az egész. Mert eléggé belekavarodtam az érzéseimbe..és.. - elhallgattatott egy csókkal. Egy lágy mégis kemény csókkal. Mintha ezzel akart volna tudtomra adni, hogy igenis komolyan gondolja..legalábbis remélem ezt jelentette.
Olyan imádni való volt, ahogy hadart és olyan imádni való volt, amiért ilyen kis tapasztalatlannak tűnt. Bár biztos voltam abban, hogy én adtam neki az első csókját...fantasztikusan viszonozta azt. Ahogyan a másodikat is. Teljesen kirázott a hideg. És amilyen durvának indult a második csókunk, olyannyira el is gyengült. Csodálatos volt...
Amint elvált tőlem a szám is tátva maradt. Ha valóban az érzéseit tükrözte ez a nyelvcsatánk, akkor teljes biztossággal állíthatom, hogy mi ketten egy párt alkotunk. De míg ezt nem hallom az o szájából addig nem szeretnék semmit sem elkiabálni. Csak kérdezné már meg azt a bűvös kérdést. Nyugalom. ~ - Nincs kedved eljönni velem valahova? - simított végig arcélemen. - D..de szívesen - dadogtam félénken. Ez most egy randi meghívás lenne? - És hova megyünk? - kezdtem izgatott lenni. Mikor igent mondott, legszívesebben fel - le ugrálva kiabáltam volna, mint aki most nyert a lottón. Gyorsan elhessegettem ezt a butaságot, mert még a végén elijesztem. Elsiettem átöltözni, s próbáltam a már akkor hevesen verő szívemet lenyugtatni, de nem jött össze, mivel Kyungsoo észrevette túlzott jókedvemet, s meg is jegyezte.
- Történt valami természetfeletti, hogy hirtelen ilyen boldog lettél?
- Bizony ám - sóhajtottam egy jól esőt, miközben pólót váltottam.
- És lehet tudni, hogy mégis mi történt? - felhúzott szemöldökkel nézett rám.
- Egy .. csoda - találtam ki valami frappánsnak szánt választ. Nem kotyoghatom ki, hogy " Hahó, randira megyek egy fantasztikus lánnyal! "
- De hát .. - mondott volna valamit a nagy szemű, de Tao megzavarta.
- Te hallod, Baek. Egy lány vár téged kint. Azt hiszem az egyik táncos - vakarta tarkóját.
- Oh, igen. Nem akarom megváratni, sziasztok - felkaptam táskám és mentem is. Valami azt súgta, este ezt meg kell magyaráznom.
Nem hittem volna, hogy előbb fogok végezni, mint egy fiú. Egy nem akármilyen fiú. Gyorsan odaszóltam Tao -nak, hogy küldje ki, de meg is bántam. Lehet nem kellett volna pont az öltözőjük előtt várni. De hát nem beszéltük meg, hogy hol találkozzunk. ~ És akkor .. kilépett az ajtón. Ahogy megpillantott, elmosolyodott és szaporább léptekkel haladt felém. - Indulhatunk? - kérdezte édesen.
- P .. persze - erre mancsa közé fogta praclimat és húzni kezdett maga után. Égett az arcom és lányos zavaromban köhögni kezdtem, hogy valamivel levezessem a bennem összegyűlő " feszültséget " .
Fel sem tűnt, hogy mit teszek, de nagyon jó érzés volt. Bele gondolni, hogy az enyém. ~ Köhögést hallottam, mire megálltam s hátrakaptam fejem. Arca édesen piros volt és a földet fixírozta. Édeske. ~
- Ne .. haragudj - engedtem szabadjára apró, finom tapintású kezét, nagy nehezen.
- Jajj, semmi gond. Csak .. hova megyünk? - inkább témát váltottam . Hülyén jött volna ki, ha azt mondom : " most akkor járunk? " Aish. ~ - Hát .. - láttam rajta, hogy erősen gondolkodik. Olyan aranyos. - Mondjuk, vegyünk hot - dog -ot és üljünk le a parkba - örült meg a fejének.
- Benne vagyok - olyan izgatott lettem, mintha valami hatalmas dologra készülnénk.
Szerencsémre, mint mindig, most is a sarkon volt a hot - dog -os, szóval vettem magunknak és nagy nevetések közepette elbaktattunk a parkba. Leültünk egy eldugottabb padra és, lényegében csendben falatoztunk.
- Mond csak, volt már barátod? - szólalt meg Baek hirtelen, de majdnem félrenyeltem az utolsó falatomat.
- I .. izé, még .. vagyis - lehajtottam fejemet. Olyan szerencsétlen vagyok. ~
- Hé - félszemmel rápillantottam a mellettem ülőre, aki közelebb csúszott hozzám, majd állam alá helyezte gyönyörű kezét és felemelte fejemet, s folytatta. - Ebben nincs mit szégyellni. Ha még nem volt, akkor az igazit várod és ez nagyon jó. Nem vagy olyan könnyűvérű, mint a többi lány. Eleve gyönyörű vagy, kedves, tehetséges, de így .. még érdekesebb és értékesebb vagy - lehelte ajkamhoz közel.
Muszáj voltam elmondani neki, amit gondoltam. Olyan csodás lány és nekem szükségem van rá. Azon kaptam magam, hogy már szinte megcsókolom. - Még .. sose mondtak nekem ilyen szépet - folyt le tökéletes arcán egy könnycsepp, amelyet készségesen pusziltam le. - Nagy hiba - s rátapadtam ajkaira. Szépen, lágyan érintettem össze bőrfelületünket, majd fokozatosan lendültünk bele. Átkarolta nyakamat s én, ha lehetséges , még közelebb húzódtam hozzá. Bevetettem nyelvemet is, amit nem vett rossz néven. Pár perc múlva elváltam tőle s homlokomat az övéhez érintve próbáltam megnyugodni.
- De .. mostantól .. már ne is mondjon neked senki más ilyeneket. Csak ... én - adtam neki egy utolsó szájra puszit. - Te most .. akkor azt mondod, hogy .. - le voltam sokkolva. - Lennél a barátnőm? - alsó ajkát beharapva várta válaszomat.
- Szívesen - ugrottam nyakába, amelyet megnevetett.
- Szeretlek - súgta fülembe. Lehet nem is akarta, hogy meghalljam, pedig ez az egy szó tett aznap a legboldogabbá.
- Nem is sejted, én mennyire téged - csókoltam nyakába. - Hazakísérlek.
Egész úton a kezemet szorongatta, amit mostanra már megszoktam. Volt, mikor megpuszilta kézfejemet, vagy pedig öt percen keresztül hajtogatta, hogy mennyire boldog és, hogy szeret. Hát még én mennyire boldog vagyok, pabo. ~
Még sose szaladt el ennyire az idő, mint akkor. Szinte két perc alatt hazaértünk. Az ajtónkban Baek hosszan megcsókolt, majd egy " holnap találkozunk, szépségem " után, nehezen, de elment.
Onnantól fogva mindennap a házunk előtt várt és boldogan, igaz csak este, de kéz a kézben mentünk az SM -hez és haza. Az életem csak körülötte forog. A fellépés fantasztikusan sikerült, és Soo Man hivatalosan is leszerződtetett az EXO mellé.
Az életem egy nap alatt megváltozott.
Köszönöm
Byun Baek Hyun
Saranghae. ~
.png)
- Én..nem is..félek - néztem cipőm orrát. Még sose hoztak ennyire zavarba. Vajon hogy csinálja? ~ - Csak..ez nekem olyan furcsa. Te vagy a kedvencem és az, hogy most itt állhatok előtted..nem is tudom mit mondjak - takartam el arcomat gyorsan. Jajj, JinHee..te bolond. Úgy viselkedsz, mint egy óvodás vagy mint aki szerelmet vall éppen. ~ Már éreztem, hogy a vörös színt megszégyenítő árnyalat uralkodott el arcom felett. - Akkor kezdhetünk? - hallottam meg a jól ismert tánctanárunk hangját. Nagyon lassan kifújtam a bent rekedt levegőmet s egy "hála az égnek" elmotyogása után siettem oda a többiekhez. Jobbnak láttam nem Rá nézni vagy esetleg Hozzá szólni.
Egy jót mosolyogtam a lány viselkedésén, utána pedig én is odamentem a többiekhez. Kíváncsian vártam, hogy milyen feladatot kapunk, de amikor elkezdett a koreográfusunk magyarázni, a pillantásom ismét JinHee -re tévedt, ezzel pedig sikeresen elvonva a figyelmemet. Egy hatalmas sóhaj szökött ki ajkaimon. Olyan volt mint egy angyal...Le sem tudtam róla venni a szemeimet. És szép kis lecseszést kaptam azért, mert nem arra figyeltem amire kellett volna...De nem bántam. Sőt. Egyenesen élveztem a helyzetet.
Nem ilyennek hittem Baekhyun -t. Félreértés ne essék, nem csalódtam benne csak azt gondoltam, hogy mikor munkáról van szó, akkor komolyabbá válik. A megbeszélés alatt egész végig félszemmel Őt figyeltem. Szinte tátott szájjal nézett engem, amit nem tudtam mire vélni. Vajon valami van az arcomon? Esetleg fintorogtam? Jajj istenem, mit tegyek? ~ Éppen kezdtük volna a gyakorlást, mikor Baekhyun megkérdezte, hogy most mit fogunk csinálni? Chanyeol arcon csapta saját magát, ami megmosolyogtatott. Viszont amit szegény gyerek kapott a koreográfustól azt nem tette zsebre. Meg is sajnáltam. Láttam a csapattársain, hogy ők sem értik viselkedését. Mi üthetett belé? ~ Végül én is megtudtam hogy a What is love című számunk feldolgozásához készítünk koreográfiát és a turnénk során ennek nagy szerepe lesz a műsorban. És aznap már neki is kellett kezdenünk a koreográfia összeállításához. Az első páros Kai és egy szintén gyönyörű lány, Minah volt. Mindenkinek mást kellett betanulnia, ezért amíg a koreográfusunk az első párossal volt elfoglalva, odamentem JinHee -hez, hátha feloldódott ezalatt a 15 perc alatt. - Szia - küldtem felé egy ezerwattos mosolyt mikor végre felhagyott a padló bámulásával és rám nézett. - Ugye nem bánod, hogy idejöttem hozzád egy kicsit? Csak mert a többiek is a párjukkal beszélgetnek.. - pásztáztam végig a termet izgatottan. Vajon megint ugyanolyan szégyenlős lesz? ~
Éppen elszórakoztattam magam a padlón ülve, igen, rettentő érdekes számomra a padló, mikor valaki lecsapódott mellém. - Szia - ez a megunhatatlan mosoly. - Ugye nem bánod, hogy idejöttem hozzád egy kicsit? Csak mert a többiek is a párjukkal beszélgetnek..- már hogy bánnám? Mondtam volna ezt hangosan..mikor mostanra nyugtattam le magam. - Nem, dehogy bánom - erre, ha ez lehetséges, még szélesebben mosolyodott el. Leült mellém, majd egy pár perces csönd után úgy határoztam, nem leszek nyuszi és inkább megismerem a számomra egyáltalán nem ismeretlen fiút. Hisz a tévéből kit lehetne megismerni? - És..milyen érzés idolnak lenni? - jól van JinHee..remek kezdés. ~
Amikor végre elhagyta a száját egy rendes mondat, nagyon megörültem a fejemnek. Jó, ez nem túl kedves...de olyan szégyenlős volt, hogy alig mert RÁM NÉZNI. Most pedig...végre kérdezett is valamit! - Hát... - kezdtem bele a mondanivalómba. - Nagyon jó érzés, hogy ennyien szeretnek, és bármennyire is szeretném...nem tudom mindegyik rajongómnak/rajongónknak meghálálni ezt. Pedig megérdemelnék. És..habár egy picit nehéz és fárasztó így az életem...én nagyon élvezem -mosolyogva néztem gyönyörű íriszeibe. Már megint sikerült elvarázsolnia...hihetetlen..
Olyan jó volt hallgatni. Mindegy volt, hogy miről beszél, de olyan jó volt nézni..a..száját. Imádom. De mikor eljutott az agyamig amiket mondott.
- Tényleg nagyon megterhelő lehet. Mert hát..olyan sokat dolgoztok azért, hogy ott tartsatok ahol most vagytok és mégsem lélegezhettek fel egy percre sem. Bármikor jöhet egy másik banda..akik esetleg jobban debütálnak és akkor mindennek vége. Nem is értem hogy bírod - néztem szemébe olyan áhítattal, hogy magam is megleptem. -Öhh..vagyis..izé..az jó, mármint rossz. Elmegyek vízért! - kiabáltam az utolsó mondatot, hisz már egy lépés választott el az ajtótól. Mikor kiértem nagyot fújtattam s szinte szaladtam az automatáig. Miért kellett elszúrnom? Ameddig a szemébe néztem addig eszembe se jutott, hogy kivel beszélek. Ez nagyon fura. A szemeiben olyan kedvesség, pajkosság és édesség tükröződött, mint egy átlag emberében. Talán ez a bajom? Nem tudom úgy kezelni, mint egy normális embert? Ez nagy baj, pedig annyira szeretném. Olyan jó a közelében lenni. De mindig elszúrom. Mondok valami viszonylag normálisat és tönkre is teszem azzal, hogy szabadkozom. ~ Bedobáltam az aprópénzeket a megfelelő nyílásba, majd megnyomtam a nekem tetsző gombot. Meghallottam azt a jellegzetes hangot, mely szerint a vásárlásom sikeres volt. Lehajoltam, hogy kivehessem az éltető vizet, de akkor valaki megelőzött, így kezemet az "idegen" kézfején pihentettem. - Baekhyun? Meglepetten pislogtam a lány után. Már reméltem, hogy végre jól érzi magát a társaságomban, erre jött ez a téma és megint 'menekül' . De, hogy azt higgye, hogy ezt hagyni fogom.. Néhány másodperc hezitálás után felemeltem a fenekemet a padlóról és JinHee után mentem. Akkor is elérem, hogy normális srácként tekintsen rám.. Láttam, hogy épp az automatára vár ezért odaszaladtam, hogy még előtte kivehessem az üveget. És ez meg is történt volna, ha nem jövök zavarba az érintésétől... Az arcom azonnal vörös színben kezdett tündökölni és amikor felnéztem rá a szemeiben ott csillogott a meglepettség.
Megint rabul ejtett pillantásával. Elvesztettem az időérzékemet is, míg szemeit fürkésztem. Észre sem vettem, hogy kezünk már nem csak összeért, de szabályosan összefűztük ujjainkat. Teljesen kivagyok ettől a fiútól. De miért teszi ezt velem? Én csak egy átlagos lány vagyok..hol vagyok én a magafajtához? ~ Akár örökre nézegettem volna ezeket szemeket, ha nem szólítanak meg minket. - Bocsánat, de arrébb mennétek? - mint minden, ez is kiment a fejemből, hogy az automata előtt ácsorgunk. Kézen fogva. Áhh, nem félreérthető, egyáltalán. - Elnézést - sikerült ennyi kipréselnem magamból. De hisz..olyan édes, mikor elpirul, istenem. ~ És..az én arcom is ég. Mi folyik kettőnk között? ~ - Vissza kéne menni - húztam ki kezemet övéből s siettem volna vissza a terembe, ha nem érzem meg ismét puha bőrét enyémen. - Miért tesszük ezt? - szinte suttogta maga elé, én mégis olyan tisztán értettem, mintha fülembe súgná. - Mé..még is mit? - már ez is haladás volt, hogy megtudtam mukkanni. De ez most tényleg érdekelt. Esetleg..meglehet, hogy..NEM, biztos nem. Hogy mi ketten egymásba habarodtunk volna? Ugyan..
Még akkor sem engedtem volna el karját, ha kényszerítettek volna rá...Csak annyit akartam, hogy
- N- ne mondd, hogy nem vetted észre ami az előbb lefolyt közöttünk.. - nyögtem ki mikor végre észhez tértem, és lesütöttem szemeimet. Persze...mert ha ilyen bátor vagyok biztos egyből a karjaimba fogja vetni magát...Én hülye...
- E..ezt hogy érted? Én..köszönöm, hogy kivetted nekem a vizes palackot - hajoltam meg mélyen. Jajj JinHee..becsapod saját magad. Valld már be neki..valld be! Nem..semmi értelme se lenne. De..akkor meg miért jön ő is folyton zavarba? - Én nem erre gondoltam, bár szívesen tettem. Figyelj - megfogta ismét kezem. - Nekem te..nagyon tetszel - édesen elfordította a fejét és kipirulva nézelődött. Ennyire zavarba hoztam volna? De ami a legfontosabb..Most komolyan azt mondta?.. - Te..te azt mondtad, hogy tetszem neked? - kerekedtek ki szemeim.
Ahogy kimondtam azt a pár szót, egy gombóc keletkezett a torkomban és az arcom szinte lángolt a pírtól. Muszáj voltam elmondani neki, hisz...mi van akkor ha Ő is így érez? Mi van akkor, ha én sem vagyok közömbös a számára és mint egy idióta elszalasztom a lehetőséget? - Igen, JinHee... - motyogtam néhány másodperc hatásszünet után. - Te tényleg..tetszel nekem.
A reakciója pedig irtó édes volt. Azonnal elpirult és egy nagyot nyelve a padlót kezdte fixírozni. Ekkor simítottam el zavaró tincseit, hogy ismét láthassam gyönyörű arcát. Akár csak egy álom...
Egyáltalán nem tudtam, hogy mit kell tennem. Még sose voltam szerel..vagyis még sose tetszett senki nekem..eddig. Jajj JinHee..szólalja már meg..azt fogja hinni, hogy nem viszonzod..gyerünk!
- Ami azt illeti..én..nekem..is..tetszel - folyton ez a padlóbámulás. - Ideje lenne visszamenni. Lefognak szidni minket - szaladtam előre s szerencsémre most nem állított meg. Ezt mégis hogy gondoltuk? Vagy mi lesz most? Az biztos, hogy nehéz lesz a tánclépésekre koncentrálnom.
Egy hangos, tehetetlenséget sugárzó sóhaj után, én is visszamentem a többiekhez.
De miért ver még mindig ilyen hevesen a szívem? ~
Biztosan megőrültem.
- Baekhyun, de jó hogy visszajöttetek - nézett rám kicsit mérgesen a koreográfus, mire fülem-farkam behúztam. - Ti jöttök, úgyhogy örülnék ha idejönnétek.
Körbenéztem de Kai és a lány már nem voltak sehol. Biztos átmentek másik terembe próbálni. Ajj-ajj...akkor mi is kettesben leszünk JinHee-vel...
Mikor meghallottam, hogy csak ketten leszünk a próba alatt, hirtelen a világból is kiszaladtam volna. Még nem vagyok tisztában az érzéseimmel és Baekhyun kitörését sem emésztettem még meg, erre táncoljak vele párban..egyedül. Pompás.
- Na akkor álljatok be. Indítom a zenét - jajj nekem. Baekhyun felém tart..mit tegyek? Mindjárt elájulok. Én..nem tudom feldolgozni ezt a tökéletességet. Ez van..menthetetlenül belebolondultam. Egy nap alatt. Mégis mi ez? ~
Ahogy eléztem Kai-ékat a gyakorlás alatt...elég közel fogunk kerülni egymáshoz.
Megint csak ajj-ajj.
Mi lesz még ebből? Már ígyis eléggé odavagyok érte...
A többiek előtt még talán vissza fogom tudni fogni magam. De kettesben? Hah..lehetetlenség.
Követtük a tanárunk lépéseit. Nem volt nehéz és nem kerültünk egymáshoz TÚL közel.
Egészen addig, amíg nem kellett magamhoz húznom.
És pont a szemeibe néztem...Akkor sikerült teljesen lefagynom.
Hogy csinálja ezt? ~
Magához húzott. Az orrunk szinte összeért. Akkor lepődtem volna meg, ha nem váltok rák üzemmódba. Azok szemek folyton rabul ejtenek, elvarázsolnak. Az a tökéletes arc mosolyra fakaszt. Azok a csábos ajkak beindítanak. Az a mozgás egyszerűen elkábít. Az a hang lett a drogom. Most már meg sem próbálom magamban tagadni. Ennyi, kész. Feladtam. Szerelmes vagyok. Olyan tökéletes, szép és kedves.
- Wow, ez remek volt. Szerintem ehhez én nem is kellek. Most elmegyek és megnézem Kai-ékat. Addig..táncoljátok el megint. Csodás volt - tapsikolt boldogan kifele menet a koreográfus.
Már rég elment, senki sem volt ott rajtunk kívül, de mi csak álltunk ugyanabban a pózban és egymás szembogarait fürkésztük. Nem tudtam betelni vele. ~
- JinHee? - szólítottam meg sokkal halkabban mint terveztem. Ez gáz volt...
De ha egyszerűen elvette az eszemet?!
Bár akaratlanul, de derekára simítottam egyik kezemet és mégközelebb vontam magamhoz. Még..közelebb...
Az ajkaink épphogy nem súrolták egymást, de legszívesebben már akkor megcsókoltam volna.
Jobban vonzott az illata, mint bármelyik méhet a méz...És az a kecses mozgás amit az előbb bemutatott...Mesébe illő volt.
- Ne mondj semmit! Most ne. Annyira jó csak állni és nézni téged - suttogtam magam elé. Csak most vettem észre mennyire bámulom száját. Jujj..
A szívem olyan hangosan dübörgött a mellkasomban hogy szerintem még Ő is meghallotta. Másik kezem arcára simult, ezzel arrébb seperve hosszú tincseit. Már annyira vágytam az ajkainak érintésére...
Megint önkívületi állapotba kerülve kezdtem el lassan közeledni felé, és mikor megéreztem forró leheletét számon, egyből kirázott a hideg. Ő persze egyből lehunyta a szemeit, én pedig vártam hogy végre legyen elég bátorságom megcsókolni őt...
Úgy vártam rá, hogy megtegye. Mintha több hétig gyalogoltam volna a sivatagban víz nélkül és most itt lenne előttem egy egész patak. Több órának tűnt a várakozás. Már az is megfordult a fejemben, hogy esetleg ő nem akarja vagy meggondolta magát, de mikor valami puhaságot éreztem meg ajkaimon, megnyugodtam..MEGNYUGODTAM? A szívem gyorsabban zakatolt, mint bármelyik gyorsvonat, s mikor már a nyelvét is átdugta, na ott szűntem meg létezni.
A szívem a torkomban dobogott...Megőrültem. Tényleg megőrültem.
A nyelvemmel bejártam szája minden egyes szegletét, közben a derekán pihenő kezemet is arcára helyeztem. Ekkor kezdtem el szerelmesebben kóstolgatni mézédes ajkait.
És hát..nem sokon múlt hogy az én lábaim mondják fel a szolgálatot. Hisz úgy remegtem az érzéstől mint a nyárfalevél...
Még sosem volt részem ilyenfajta csodában. Mert ez maga volt a megtestesült csoda. Nem elég, hogy Ő volt az első, aki elvette az eszem, de most még neki is adom az első csókomat. Létezik ilyen fantasztikus érzés a világon? Abban biztos vagyok, hogy én vagyok a legboldogabb lány a világon..csak ez így is maradjon. ~
Egy jó ideje folyhatott a csókcsatánk, mikor valaki szinte berobbant az ajtón..
Mikor meghallottam az ajtónyitódás egy halk cuppanással elváltam JinHee, függőséget okozó ajkaitól. Mikor odanéztem, a meglepett koreográfusunkkal találtam szemben magam. Huh, basszus... Most fogják leszedni a fejemet. Nem is kicsit. ~ Végül teljesen elengedtem a lányt, és lehajtott fejjel, összeszorított szemekkel vártam hogy kiabálni kezdjen velem. Velünk. Szegény JinHee..
.jpg)
A szívem eddig Baekhyun miatt majd kiszakadt a helyéről. Most viszont szinte leállt. Most mi lesz? Ha szerencsénk van csak egy sor üvöltözést kapunk..hanem, akkor mindketten repülünk..legalábbis én biztos. Jajj nekem. ~ Egyszer vagyok boldog és még az is öt percig tart. - Szerencsétek, hogy én kaptalak rajta titeket. Ha esetleg Soo Man most akart volna körbejárni az ügynökségben, akkor most fejetek nemigen lenne - nem mertem rá nézni, de érződött hanglejtésén, hogy mosolyog. - Akkor nem árulsz el minket? - kérdezte hitetlenkedve Baek. Hm..minket. Engem és Őt. Milyen furcsa ezt hallani, mégis melegség önti el tőle szívem. - Nem. A táncotok teljesen összeszedett és tele van finom, jól kidolgozott mozdulatokkal. Teljesen kiegészítitek egymást és látom nem csak a táncparketten - ekkor emeltem fel fejem s elkaptam a ravasz mosolyát. Baekhyun megfogta kezem s egy erősebbet szorított rajta, mire felnéztem azokba az igéző szempárokba. Küldött felém egy biztató mosolyt. Egy eléggé szexi, de biztatásnak szánt mosolyt. Egy kicsit megnyugodtam, de ez nem tarthat örökké. Először is, azt se tudom, hogy most mi van köztünk. Csak egy futócsók, vagy most indulhat köztünk esetleg egy komolyabb kapcsolat?! Másodszor pedig, ha esetlegesen elmélyítenénk ezt a viszonyt hatalmas a lebukás veszélye. Az pedig csak tönkretenné az életünket. Ezt a próba után feltétlen meg kell Vele beszélnem. ~
- Köszönjünk sunbae - hajoltam meg vigyorogva. Nagyon megörültem a fejemnek. Tudtam hogy Soo Man engem semmiféleképpen nem rúgna ki egy viszony...vagyis ha JinHee is akarja, kapcsolat miatt, hiszen fontos tagja vagyok egy fontos bandának. És ezt most nem egózásból...na jó de, azért is. Még a koreográfusunk jelenlétében elpróbáltuk mégegyszer, majd miután kiment, JinHee felé fordultam. - Remélem nem bánod azt..amit az előbb csináltam.. - vakartam meg a tarkómat zavartan. Szedd már össze magad Baekhyun!
- Nem, egyáltalán nem! - kicsit túl erősen is ellenkeztem. - De..figyelj Baekhyun.. - Baek..neked csak Baek - fogta megint kezei közé enyémet. Gyaaah. ~ - Szóval Baek. Mi van most lényegében köztünk? Először azt mondod, hogy tetszem neked majd megcsókolsz. Csak azt akarom ezzel mondani..vagyis kérdezni, hogy..én nagyon beléd habarodtam és tudni szeretném, hogy ez kölcsönös -e vagy csak egy kis "játék" volt ez az egész. Mert eléggé belekavarodtam az érzéseimbe..és.. - elhallgattatott egy csókkal. Egy lágy mégis kemény csókkal. Mintha ezzel akart volna tudtomra adni, hogy igenis komolyan gondolja..legalábbis remélem ezt jelentette.
Olyan imádni való volt, ahogy hadart és olyan imádni való volt, amiért ilyen kis tapasztalatlannak tűnt. Bár biztos voltam abban, hogy én adtam neki az első csókját...fantasztikusan viszonozta azt. Ahogyan a másodikat is. Teljesen kirázott a hideg. És amilyen durvának indult a második csókunk, olyannyira el is gyengült. Csodálatos volt...
Amint elvált tőlem a szám is tátva maradt. Ha valóban az érzéseit tükrözte ez a nyelvcsatánk, akkor teljes biztossággal állíthatom, hogy mi ketten egy párt alkotunk. De míg ezt nem hallom az o szájából addig nem szeretnék semmit sem elkiabálni. Csak kérdezné már meg azt a bűvös kérdést. Nyugalom. ~ - Nincs kedved eljönni velem valahova? - simított végig arcélemen. - D..de szívesen - dadogtam félénken. Ez most egy randi meghívás lenne? - És hova megyünk? - kezdtem izgatott lenni. Mikor igent mondott, legszívesebben fel - le ugrálva kiabáltam volna, mint aki most nyert a lottón. Gyorsan elhessegettem ezt a butaságot, mert még a végén elijesztem. Elsiettem átöltözni, s próbáltam a már akkor hevesen verő szívemet lenyugtatni, de nem jött össze, mivel Kyungsoo észrevette túlzott jókedvemet, s meg is jegyezte.
- Történt valami természetfeletti, hogy hirtelen ilyen boldog lettél?
- Bizony ám - sóhajtottam egy jól esőt, miközben pólót váltottam.
- És lehet tudni, hogy mégis mi történt? - felhúzott szemöldökkel nézett rám.
- Egy .. csoda - találtam ki valami frappánsnak szánt választ. Nem kotyoghatom ki, hogy " Hahó, randira megyek egy fantasztikus lánnyal! "
- De hát .. - mondott volna valamit a nagy szemű, de Tao megzavarta.
- Te hallod, Baek. Egy lány vár téged kint. Azt hiszem az egyik táncos - vakarta tarkóját.
- Oh, igen. Nem akarom megváratni, sziasztok - felkaptam táskám és mentem is. Valami azt súgta, este ezt meg kell magyaráznom.
Nem hittem volna, hogy előbb fogok végezni, mint egy fiú. Egy nem akármilyen fiú. Gyorsan odaszóltam Tao -nak, hogy küldje ki, de meg is bántam. Lehet nem kellett volna pont az öltözőjük előtt várni. De hát nem beszéltük meg, hogy hol találkozzunk. ~ És akkor .. kilépett az ajtón. Ahogy megpillantott, elmosolyodott és szaporább léptekkel haladt felém. - Indulhatunk? - kérdezte édesen.
- P .. persze - erre mancsa közé fogta praclimat és húzni kezdett maga után. Égett az arcom és lányos zavaromban köhögni kezdtem, hogy valamivel levezessem a bennem összegyűlő " feszültséget " .
Fel sem tűnt, hogy mit teszek, de nagyon jó érzés volt. Bele gondolni, hogy az enyém. ~ Köhögést hallottam, mire megálltam s hátrakaptam fejem. Arca édesen piros volt és a földet fixírozta. Édeske. ~
- Ne .. haragudj - engedtem szabadjára apró, finom tapintású kezét, nagy nehezen.
- Jajj, semmi gond. Csak .. hova megyünk? - inkább témát váltottam . Hülyén jött volna ki, ha azt mondom : " most akkor járunk? " Aish. ~ - Hát .. - láttam rajta, hogy erősen gondolkodik. Olyan aranyos. - Mondjuk, vegyünk hot - dog -ot és üljünk le a parkba - örült meg a fejének.
- Benne vagyok - olyan izgatott lettem, mintha valami hatalmas dologra készülnénk.
Szerencsémre, mint mindig, most is a sarkon volt a hot - dog -os, szóval vettem magunknak és nagy nevetések közepette elbaktattunk a parkba. Leültünk egy eldugottabb padra és, lényegében csendben falatoztunk.
- Mond csak, volt már barátod? - szólalt meg Baek hirtelen, de majdnem félrenyeltem az utolsó falatomat.
- I .. izé, még .. vagyis - lehajtottam fejemet. Olyan szerencsétlen vagyok. ~
- Hé - félszemmel rápillantottam a mellettem ülőre, aki közelebb csúszott hozzám, majd állam alá helyezte gyönyörű kezét és felemelte fejemet, s folytatta. - Ebben nincs mit szégyellni. Ha még nem volt, akkor az igazit várod és ez nagyon jó. Nem vagy olyan könnyűvérű, mint a többi lány. Eleve gyönyörű vagy, kedves, tehetséges, de így .. még érdekesebb és értékesebb vagy - lehelte ajkamhoz közel.
Muszáj voltam elmondani neki, amit gondoltam. Olyan csodás lány és nekem szükségem van rá. Azon kaptam magam, hogy már szinte megcsókolom. - Még .. sose mondtak nekem ilyen szépet - folyt le tökéletes arcán egy könnycsepp, amelyet készségesen pusziltam le. - Nagy hiba - s rátapadtam ajkaira. Szépen, lágyan érintettem össze bőrfelületünket, majd fokozatosan lendültünk bele. Átkarolta nyakamat s én, ha lehetséges , még közelebb húzódtam hozzá. Bevetettem nyelvemet is, amit nem vett rossz néven. Pár perc múlva elváltam tőle s homlokomat az övéhez érintve próbáltam megnyugodni.
- De .. mostantól .. már ne is mondjon neked senki más ilyeneket. Csak ... én - adtam neki egy utolsó szájra puszit. - Te most .. akkor azt mondod, hogy .. - le voltam sokkolva. - Lennél a barátnőm? - alsó ajkát beharapva várta válaszomat.
- Szívesen - ugrottam nyakába, amelyet megnevetett.
- Szeretlek - súgta fülembe. Lehet nem is akarta, hogy meghalljam, pedig ez az egy szó tett aznap a legboldogabbá.
- Nem is sejted, én mennyire téged - csókoltam nyakába. - Hazakísérlek.
Egész úton a kezemet szorongatta, amit mostanra már megszoktam. Volt, mikor megpuszilta kézfejemet, vagy pedig öt percen keresztül hajtogatta, hogy mennyire boldog és, hogy szeret. Hát még én mennyire boldog vagyok, pabo. ~
Még sose szaladt el ennyire az idő, mint akkor. Szinte két perc alatt hazaértünk. Az ajtónkban Baek hosszan megcsókolt, majd egy " holnap találkozunk, szépségem " után, nehezen, de elment.
Onnantól fogva mindennap a házunk előtt várt és boldogan, igaz csak este, de kéz a kézben mentünk az SM -hez és haza. Az életem csak körülötte forog. A fellépés fantasztikusan sikerült, és Soo Man hivatalosan is leszerződtetett az EXO mellé.
Az életem egy nap alatt megváltozott.
Köszönöm
Byun Baek Hyun
Saranghae. ~
.png)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése