Nem tudom,mit akarok. (LuHan,EXO) part 2.

Reggel megpróbáltam óvatosan lekászálódni a mellettem angyalian alvó fiúról.Nem akartam felkelteni.Reflexszerűen nyúltam az éjjeliszekrényemen pihenő telefonomért és meglepődve vettem tudomásul,hogy üzenetem érkezett.Megnyitottam,Xiumin küldte.Igazából nem azon lepődtem meg,hogy tőle kaptam üzenetet,hanem azon,hogy ilyen korán küldött.Hozzászoktam már,hogy mindennap kapok tőle legalább négyet,ha nem többet.

Jóóóó Reggelt álomszuszi :DD Látom betartottad,amit kértem tőled..ügyes kislány:3 na nem írok ilyeneket,mert megversz ha találkozunk.XD Csak szólni akartam,hogy fél kilenckor próbánk lesz és addigra a hős lovagodnak ide kéne érnie,különben ki fogja a tánctanár herélni,úgy meg nem veszed hasznát.:( na puszi.:D


Ahogy olvastam az üzenetet éreztem,hogy már megint rák vörös vagyok.Xiumin ezért TE leszel kiherélve..mérgelődtem barátomon.Szemem a jobb felső sarokra vándorolt telefonomon,hogy megpillantsam hány óra is van.Az ütő is megállt bennem..nyolc óra múlt pár perccel.
Bakker..

Vissza dobtam szekrényemre a telefont és visszafordultam az ágyra.A takarót erősen odaszorítottam meztelen valómhoz,hiszen azért mégis szégyenlős vagyok.A szabad kezemmel pedig meglökdöstem Luhan-t.

-Luhan..-suttogtam.-Luhan..LUHAN!-kiabáltam,mire megmoccant.
Elégedetten sóhajtottam fel,de nem az történt amire számítottam.Fogta magát és átfordult a másik oldalára.

-Hogy az a..ne már.-nyüszögtem.

Átmásztam nagy nehezen rajta és,bár az ágy szélén ülve,de megint piszkálni kezdtem.. nem akart felkelni.Hirtelen elvesztettem az egyensúlyomat és lehuppantam az ágyról..Luhan-t magamra rántva.Fejét melleimen pihentette,amitől ismételten orcámba szaladt az összes vér.A szívem erősen zakatolt féltem,hogy kiugrik a helyéről.Hogy lehet valaki ekkora hatással rám?

-Mi..mi történt?-hallottam meg rekedtes hangját,miközben felemelte fejét kebleimről.
-Hát..izé..tudod mi.-pironkodtam és fejemet oldalra fordítottam..nem akartam szemeibe nézni.Azonnal visszakaptam tekintetemet és tenyereimbe temettem arcomat.Létezik,hogy ennyire zavarba lehessen hozni egy embert?
-Mi a baj?-nézett abba az irányba,ahova én is az előbb.-Jaaa..huhh hallod..nagyon kifárasztottál este.-csuklott vissza rám nevetve.

Őt nem hozta zavarba a mellettünk heverő használt gumi óvszer látványa?

-Izé..menned kell.-próbáltam lelökni magamról.
-Miért?-nézett rám boci szemekkel és mielőtt válaszolhattam volna neki rátapadt ajkaimra.Nem falta,csak érzékien csókolgatta.Isteneeeem..Luhan.Erőt vettem magamon és elszakadtam tőle.

-El kell menned.Xiumin üzenetet küldött,hogy fél kilenckor próbátok lesz és már nyolc elmúlt bőven.Az SM pedig kocsival is minimum negyed óra.Igyekezz.-azonnal leugrott rólam és szedegetni kezdte a földön hevert ruhadarabjait.Én gyorsan betámadtam fürdőt,hogy felöltözzek,miután végeztem hagytam készülődni.Elmentem a konyhába teát készíteni,mikor két kar kígyózott derekamra.

-Boldog vagyok.-suttogta fülembe,miközben fejét vállamra hajtotta.
-Miért?-istenem..de értelmes kérdés.
-Mert melletted keltem fel.-csókolgatta nyakamat.

A térdeim beleremegtek ahogy forró szájával végig szántotta csupasz nyakam.

-Lu..Luhan..menned kell.-próbáltam nyugodt maradni.
-Sajnos igaz,majd visszajövök.-csókolt szájon és futott is ki az ajtón.

Pár percig ott álltam,de még mindig hihetetlen volt számomra ez az egész.Mivel nem terveztem aznapra semmit,így fogtam magam és visszafeküdtem ágyamba.Még mindig Luhan illata volt,ezért a lehető legmélyebbeket szívtam a párnámból és paplanomból...megőrjít a tudat,hogy vele töltöttem az estét.Már megint elpirultam..ahhh..igazából semmi értelme sem volt annak,hogy lefeküdtem mivel csak vergődtem az ágyban.Azon agyaltam,hogy vajon Ő mit csinál éppen,hogy Ő is gondol-e rám és Ő is így érez-e,mint én most.

Délutánfele elkapott az unalom,szóval elhatároztam,hogy elmegyek futni.Gyorsan összekaptam a cuccaimat..vagyis a telefonomat és a fülesemet majd indultam is.Egy jó két órát futottam majd haza vettem az irányt.Éppen a lépcsőházban sétáltam otthonom felé,mikor valaki erősen rámarkolt karomra.Hirtelen vágott a hideg csempéhez,mitől egy fájdalmas nyögés csúszott ki ajkaim közül.Halálfélelem tört rám,mivel nem tudtam beazonosítani támadómat.Viszont mikor közelebb hajolt és megéreztem undorító alkoholos leheletét azonnal rájöttem,hogy kivel állok szemben.

-Bae.-sziszegtem mérgesen.
-Szia cicamica.Mizu van veled?-húzta sunyi félmosolyra száját.

Undorodom ettől az embertől.Nem is értem hogy viselhettem el fél évig.

-Mit érdekel az téged?Már 3 hónapja SEMMI közünk egymáshoz.Hagyj engem békén végre.-egyáltalán nem remegett meg hangom,amit furcsálltam is,hiszen tudtam mire képes,ha ellenszegülnek neki.

Erőszakosan harapott ajkamra,de én kapcsoltam és teljes erőmből ágyékon rúgtam.Fájdalmában elengedett és odakapott,mire én befutottam lakásomba és bezártam az ajtómat.Számat befogtam,mivel a sírás kerülgetett..észrevettem,hogy valami csöpög az ujjaim közül és lecsöppen a padlóra.Az a szemétláda..megéreztem vérem savanykás ízét..így megharapott az a dög.

-Elbújni elbújhatsz bébi,de nem menekülhetsz örökké..úgyis megkaplak..megint.-majd ördögi nevetése egyre jobban távolodott.

Sírva csúsztam le véremmel tarkított fapadlómra és eszeveszett sírásba kezdtem.Jó ideje itathattam az egereket,mikor halk kopogást észleltem hátam mögül.

-SuJin?SuJin bent vagy?Engedj be kérlek,minden rendben?-hallottam meg Luhan aggódó hangát.

Arrébb másztam a földön,így betudott jönni.

-Jézusom,jól vagy?Mi történt?-térdelt le elém és azonnal karjaiba zárt.
-B..Bae..istenem..megint itt volt..-markoltam dzsekijébe így még jobban beleolvadtam mellkasába.Beszippantottam édeskés illatát és ahogy cirógatta fejem és puszilgatott..teljesen megnyugodtam.

-Had nézzem a szád.-emelte fel fejemet államnál fogva.Ahogy hüvelykujjával végig szántotta friss sebemet felszisszentem.-Jól van,semmi baj.Nem akarlak bántani.-majd lehajolt és egy édes puszit adott véres sebemre.-Gyere elviszlek az orvoshoz.-húzott fel a földről.
-A hova?-akadtam ki.Utálom az orvosokat.
-Nyugi,csak jót akarok neked,mert fontos vagy nagyon nekem.-húzott megint magához.Nem értem..ha ennyire fontos vagyok neki,akkor miért nem mondta ki egyszer se AZT a szót?Annyira vágyom rá,hogy halljam tőle..annyira.Akarom.

-R..rendben.De..félek..mi lesz,ha itt fog várni mikor haza jövök?-aggodalmaskodtam,miközben felvettük cipőinket.
-Ne izgulj,most szépen vigyázok rád a többit pedig majd kitaláljuk az orvos után.-kulcsolta össze ujjainkat majd egy biztató mosoly után elindultunk.

Viszonylag gyorsan odaértünk és sorra is kerültünk rövidesen.Kaptam a számra krémet majd el is hagytuk az általam utált helyet.

-Na?Nagyon szörnyű volt?-kérdezte mosolyogva Luhan.
-Igen,még cukorkát sem kaptam.-tettem keresztbe kezeimet és játszottam a sértődöttet.
Hirtelen valami puhát és meleget éreztem ajkaimon.
-Ez elég édes volt neked?-nézett mélyen szemembe,miután elvált tőlem.
Én csak tátott szájjal és kidülledt szemekkel bámultam rá mire ő csak felkuncogott,de édes nevetését a telefonja zavarta meg.Elengedte kezem és bocsánatkérőn nézett rám édes bambi arcával majd félrevonult és felvette.Egy jó negyed órát beszélhetett már én pedig kezdtem fázni.Már éppen intettem volna neki,hogy a félelmemen túljutva haza megyek egyedül,mikor melegség öntötte el hátamat.Megölelt.

-Sajnálom,de mennem kell..próbánk lesz mert holnap reggelre beraktak egy fellépést.-suttogta pőre bőrömre,majd egy gondterhelt sóhaj után elváltunk.

-Nagyon vigyázz magadra és hívj ha haza értél,nem lesz semmi baj.-nyomott egy búcsú puszit számra és elindultunk az utunkra.

Teljesen be voltam tojva.Eluralkodott rajtam egyfajta pánik.Ide-oda kapkodtam a fejemet mivel egyáltalán nem volt forgalmas az utca és rengeteg sikátor volt.Már azt hittem,hogy minden simán fog menni,mikor egy erős ütést éreztem fejemen az utolsó pedig amire emlékeztem az az,hogy sikítva esem a hideg aszfaltra.



MÁSNAP:

Óvatosan nyitogattam szemeimet,melyek még nem voltak hozzászokva az erős fényhez.Nyüszögtem párat a nem jól eső érzésre,majd megpróbáltam felülni,de azonnal éles fájdalom hasított bele fejembe.Gyorsan odakaptam és jobbnak láttam hagyni a felkelést.Inkább körbe néztem,hiszen egyáltalán nem volt ismerős a szoba,melyben feküdtem.Mikor rájöttem,hogy ez minden bizonnyal egy kórházi szoba azonnal félrehúztam számat és megpróbáltam visszaemlékezni,hogy mégis hogy az ördögbe kerülhettem ide,mikor nyílt az ajtó.Egy hölgy jött be rajta aki fehér ruhát viselt és kedves mosolyt küldött felém.Nővérke.

-Áh,kisasszony végre,hogy felébredt.Remélem jobban érzi már magát.-mosolygott szüntelen és megigazította párnámat.
-Jó napot.I..igen már jobban vagyok,csak picit fáj a fejem.-vakartam meg tarkómat.
-Az sajnos még fájni is fog egy darabig,hiszen elég erős ütés érte a fejét.-magyarázott komolyabban.
-Mi történt velem?-néztem rá értetlenül.
-Nos,egy utcai rablás áldozatául esett.Egy fiatalúr hozta be tegnap este és még most is kint van.El sem mozdult innen és folyton a maga állapotáról kérdezősködött.-mondta ismételten mosolyogva.
-Értem,köszönöm.Ki ez a fiatalúr?-csak nem te Luhan?
-A nevét nem kérdeztem meg,de ha óhajtja akkor behívhatom magához.-indult kifelé.
-Azt megköszönném.-erőltettem mosolyt nyúzott arcomra.Szívem megint rendellenesen kezdett kalapálni..már az a tudat,hogy esetlegesen Luhan lesz itt velem perceken belül egy szobában megőrít.Nyílt az ajtó..és..

-Bae?-majdnem leestem az ágyamról a meglepettségtől.
-SuJin,jobban érzed magad?-szaladt oda hozzám és megfogta a kezem.Amit akkor láttam rajta..fél év alatt nem láttam ilyet rajta..aggódott.
-Én jól..vagyis izé..mit keresel te itt?-húztam ki kezemet övéiből.
-Én..
-Ő volt a megmentője.-jött be megint a nővérke.-Hamarosan mehet is haza kisasszony.Maga hagyja most magára had aludjon.-tessékelte ki Bae-t.Ő csak intett egyet és elment.

Mivel a rablás miatt nem volt se telefonom se irataim,ezért mindent intézett nekem Bae.Minden nap bent volt mellettem és kedveskedett.Virágot hozott vagy éppen csokit.Régebben megtudtam volna szokni a kedvességét,de most irritált.Tudtam,hogy csak megjátsza magát ez nem rá vall.Minden nőt csak tárgyként kezel amit kénye-kedve szerint használhat.Két hétig voltam bent a kórházban folyamatos megfigyelés alatt,mivel sokszor volt hányingerem és simán összeestem,ha túl sokat sétáltam vagy mozogtam.Ez alatt az idő alatt teljesen üresnek éreztem magam..nem keresett,de vajon miért?Jó..tudom,hogy nincs telefonom..vagyis már van,mert a mai ajándékom egy új telefon volt Bae-tól..új lett a számom nem is értem,hogy mit vártam..hogy kereshetne meg..olyan bolond vagyok.

-Mehetünk?-nyitott be Bae mosolyogva.
-Igen.-sóhajtottam egyet és indultam is.

Otthon Bae betessékelt az ágyba,hogy aludjak,de nem tudtam.Két hétig mást se csináltam és egyébként is csak RÁ gondoltam.

Mire teljesen jól lettem úgy gondoltam,hogy megmondom Bae-nak,hogy kedves és aranyos volt tőle,hogy ápolt és mellettem volt,de nem szeretnék vele megint együtt lenni.Meg is bántam ezt a tettemet...megvert.És ez ment egy teljes hétig..

-Cica elmentem a haverokkal piálni majd hajnalban jövök.-kiabált be a szobába,mire én morogtam egy "oké"-t és már el is tűnt.
Elégedetten fújtam ki a bent ragadt levegőmet majd átvedlettem a pizsamámat valami használhatóbbra és elindultam.Hova tartok?Az EXO dormhoz.Mivel eddig Bae folyamatosan otthon volt és ha el is ment bezárta az ajtót most megragadtam az alkalmat,hogy beszéljek,nemcsak Luhan-nal,de Xiumin-nal is.Mikor megkaptam az új telefonomat az egyetlen egy szám benne Xiumin-é volt,mivel csak az övét tudom fejből.Még aznap írtam neki egy üzenetet,hogy találkozni akarok vele és hogy mi van Luhan-nal mire bunkón visszaírta,hogy nem akarnak rólam tudni.Ezt nem tudtam hova tenni és már azóta őrlődik bennem ez a dolog..és..őrülten hiányzik Luhan,bevallom.

Szinte futva tettem meg az utolsó métereket és tapadtam a csengőre.

-Megyeeeeeek.-hallottam meg Baekhyun cuki hangját,ami mosolygásra késztetett.-Ó..szia.-láttam rajta,hogy erősen elgondolkodott azon beengedjen-e,de végül kedves mosollyal beinvitált.
-Xiumin?Luhan?-néztem körbe.
-Xiumin a szobájában,Luhan pedig még nincs itthon.-magyarázta.
-Akkor beszélnék Xiumin-nal,ha nem baj.-mosolyogtam rá kedvesen.
-Nem..menj csak tudod az utat.-intett majd visszaugrott a kanapéra.

Odaértem legjobb barátom ajtajához és kopogás nélkül benyitottam.

-Hát te?Mit keresel itt?-nézett rám érdekesen.
-Neked is szia.-mondtam kissé idegesen.-Tudod a legjobb barátok néha napján meglátogatják egymást.-ültem le mellé az ágyára.
-Nézd SuJin.-gyurmázta meg kissé pufi arcocskáját.
-Mire véljem az utolsó üzenetedet?Mit tettem?Tudom,hogy nem jelentkeztem,de az utcán megtámadtak és ellopták a telefonomat..aztán két teljes hétig kórházban tartottak és utána..utána..-elsírtam magam.
-Utána összejöttél Bae-val.-bújt oda hozzám és átölelt.
-De nem önszántamból.-sírtam fel még keservesebben.-Megvert és én nem tudtam mit tenni ellene..most is azért tudtam eljönni,mert piálni ment..én nem bírom Xiumin..annyiszor megakartam magam ezalatt az egy hét alatt ölni,de képtelen voltam megtenni..látni akartam Luhan-t mindennél jobban..nagyon hiányzik,érted?-kapaszkodtam erőtlenül belé.
-Szörnyen sajnálom..és..figyelj.-emelte fel fejem.-Azért voltam veled ilyen,mert eljött ide Bae.
-Ide?-vágtam szavába.
-Igen..elmondta,hogy csak kihasználtad Luhan-t és visszamentél hozzá.
-Ó hogy az a..-szorítottam ökölbe kezem...megfogom ölni.
-Végig hallgatnál?-förmedt rám.Én csak bólintottam.
-Szóval azt is mondta,hogy azért nem veszed fel Luhan-nak a telefont..mivel ő minden nap idegesen hívogatott téged.Hidd el nagyon kiborult akkor..napokig nem evett és mindenkivel bunkózott.Veled álmodott és az összes táncmozdulatot elrontotta.De most hogy itt vagy majd megbeszélitek és minden rendben lesz.-simogatta meg fejem búbját.Megnyugtatott.-És mi az,hogy csak Luhan hiányzott?-kaptam egy kokit tőle.
-Jójó te is.-nevettem.
-Megjöttem.-hallottunk egy unott hangot kintről.
-Luhan..-suttogtam magamnak majd felugrottam helyemről és kiszaladtam a nappaliba.Éppen a cipőjét vette le én pedig addig elé sétáltam.Ahogy elkezdett kiegyenesedni szívem egyre nagyobbakat vert.Látni akarom az arcodat..azt a gyönyörű arcodat..Amint velem egy síkba ért a döbbenet,harag,szomorúság és boldogság..mind átsuhant szemeiben.A sírás mardosta a torkomat.

-Luhan..-és beledőltem a karjaiba.Egy ideig csak állt,majd erősen közre fogta derekam és ő is halkan pityeregni kezdett.Még..sose sírt miattam egy fiú se..milyen édes még ilyenkor is.
-Én megmagyarázom..-suttogtam pólójába.
-Nem érdekel.Most csak az számít,hogy megint a karjaimban tarthatlak.Hogy megint itt vagy velem.Annyira hiányoztál.Szeretlek nagyon.-szorított egyre erősebben.
-Kimondtad..-ámuldoztam,majd fel is szisszentem.
-Mi..mi a baj?-tolt el magától gyorsan.Aggódott értem.
-Csak itt van egy sebem.-mutattam karomra.
-Ez neked csak seb?Ez hatalmas..az az állat volt?-nézett idegesen szemembe.
-Kit érdekel?Hiszen most már itt vagy és meggyógyítod a sebeimet.-bújtam megint hozzá.Nem tudok ezzel az emberrel betelni.Kell nekem..mint a boldogság.És ő megadhatja nekem.

-Itt vagyok és mindig itt leszek neked.
-Szeretlek.-mondtam ki én is.
-Jajj anyám csókold már meg ember.-jött ki dühösen Xiumin.
Nevetésben törtünk ki,majd Luhan felém hajolt és..megint érezhettem azokat a finom és édes ajkakat.
-Jó,jó.Azt mondtam,hogy csókold meg nem azt,hogy edd meg.-szólt ránk nevetve Xiumin mikor már percek óta csókolóztunk.

Hirtelen megcsörrent az az átkozott telefonom.
-Igen?-kaptam ki zsebemből és vettem fel,miközben Luhan hátulról ölelt és puszilgatta nyakamat.
Talán gonosznak fogtok tartani,talán velem együtt fogtok örülni,de a hívást megszakítva hatalmas kő esett le a szívemről és mosolyogva tapadtam Luhan ajkaira.Benyomtam szájába nyelvemet majd átvette csókcsatánk felett az irányítást.
-Ki..volt..az?-puszilgatta szám.
-A rendőrségről hívtak..Bae meghalt.Verekedtek a kocsmában és jól elintézték.
-Ez..ez..remek hír.-kapott fel karjaiba és elkezdett velem pörögni majd a kanapéra estünk le.
-Nekünk mindenképp az.-nevettem.
-Akkor már semmi akadálya annak,hogy a barátnőm legyél.-tapadt megint ajkaimra.
-Semmi.-mosolyogtam a végén rá.
-Nagyon szeretlek.-mondta komoly arccal.-Amíg nem voltál velem addig nem is léteztem.És a rablás..annyira sajnálom,én..-nem hagytam,hogy befejezze,szájára tettem mutatóujjamat.
-Nem kell bocsánatot kérned.Most már vége.
-Még csak most kezdődik.-mondta sunyi mosollyal.
-Az biztos.-mosolyogtam,majd felkapott és a szobájába vitt.