Nem tudom,mit akarok. (LuHan,EXO-M,+18) part 1.

Hivatalos vagyok egy nem hétköznapi buliba.Hogy mi teszi "nem hétköznapi"-vá ezt a bulit?Hát az ünnepelt.Kim MinSeok,azaz Xiumin már három éve a legjobb barátom.Még a középiskolában ismerkedtünk meg,ahol egy barátom sem volt a folytonos verekedésem végett.Nem tudtam máshogy levezetni a bennem felgyülemlett feszültséget,ütöttem.Senki sem hallgatott meg,hogy mi a bajom,mindenki utált,messzire elkerültek.Pedig ha bárki is nyitott volna felém és nem csak piszkált volna,ha megoszthattam volna a gondjaimat valakivel,akkor talán másként alakult volna a középiskolás életem.De nem bánom,hogy így lett,máskülönben nem ismerném a kis majmot.Xiumin sose bántott,mindig megnevettetett a sok hülyeségével.Mikor felvételt nyert az EXO nevű bandába kicsit megingott a kapcsolatunk,de idővel hozzászoktam,hogy mindig úton van és alig tudunk találkozni.Már az ajtó előtt álltam,mikor megéreztem azt az érzést,amely mindig hatalmába kerít,ha megközelítem az EXO dormját.A szívem erősen kalapál,szinte kiesik a helyéről,izzad a tenyerem és gombóc keletkezik a torkomban,melytől szinte megfulladok.Hogy mi okozza ezt nálam?Nem mi inkább ki...nem,nem Xiumin..őt a bátyámként szeretem,de van egy fiú ebben az átkozott lakásban,aki nem hagyja nyugodni a szívemet.Elhessegetem a gondolataimat és lassan kifújtam a tüdőmben rekedt levegőmet,majd egy határozott mozdulattal "ültem" rá vendéglátóm csengőjére.Nem kellett sokat várakoznom már nyílt is az ajtó.Reflexszerűen ugrottam volna Xiumin nyakába mikor belém hasított a felismerés,hogy más állt előttem.Szívverésem kétszeresére gyorsult és a víz is kivert.Igen..miatta vagyok mindig ezen a helyen zavarban.Luhan állt előttem,kibe már akkor beleszerettem,mikor Xiumin bemutatta nekem.Mind a tizenegy fiú közel állt hozzám,de Luhan más volt.Volt benne valami,ami miatt elvesztettem az eszemet a közelében,de ő ezt észre sem veszi.Nem lát a lelkembe,honnan is kéne tudnia?Nem figyeli a jeleket..dadogok a közelében,félek a szemébe nézni,ha véletlenül is,de hozzám ér azonnal elvörösödöm,miközben ha mondjuk Chanyeol ér hozzám maximum csak felrúgom röhögve.

-Szia.-mosolyog édesen rám.
-Szi..szia.-éreztem,hogy rák vörös vagyok.
-Örülök,hogy eljöttél.-állt arrébb az ajtóból,engem beinvitálva.
-Té..tényleg?-léptem beljebb.
-Persze,Xiumin-nak ez sokat jelent,hiszen te vagy a legjobb barátja.-kísért az ünnepelthez.
-Igaz.-kicsit rosszul esett ez a fordulat.
-SuJin!-kiáltott nekem MinSeok.-Király,hogy itt vagy.Gyere,megmutatom mekkora tortát kaptam.-csillogó szemekkel húzott a konyhába.
-Olyan vagy,mint egy gyerek.-mosolyogva megöleltem,miután megcsodáltam a "hatalmas" tortáját és közben szemem sarkából a bambi képűt kerestem.Meg is találtam..Sehun mellett.Tudom,butaság..de mióta rájöttem arra,hogy Luhan mennyire fontos nekem,idegesít Sehun jelenléte.Folyton körülötte van..féltékenységet érzek mikor meglátom őt Luhan mellett.Úgy érzem,hogy nem csak szimpla barátok..annál többek egymásnak.Ezt a gondolatot sehogy se tudom elfelejteni.Nem megy.Elszomorít a tudat,hogy Luhan számára nem vagyok fontos..hogy Sehun esetleg fontosabb számára.

-Su..Jin..megfulladok.-hallottam meg az ünnepelt hangját.Szegényt még mindig öleltem,sőt szinte már fojtogattam.
-Jajj,ne haragudj MinSeok.Elbambultam.-szabadkoztam azonnal.
-Ah..semmi baj,huhh még van benned erő,akárcsak a középsuliban.-röhögve masszírozta karját.
-Hahaha.-nevettem cinikusan.-Az ajándékod megérkezett?-kérdeztem sejtelmesen.
-Meg és köszönöm SuJin.-most ő ölelt meg.-De..te jól vagy?-nézett rám komolyan.

Hirtelen nem értettem mire gondol..aztán..sajnos..eszembe jutott.

-Ja,hogy az.Megvagyok,ne aggódj miattam.-vakargattam zavartan tarkómat.
-Nekem ne hazudj.Mondtam,ha megint elmegy hozzád az a barom én szétverem.-keménykedett.Egy jó ízű nevetés közepette bele boxoltam a karjába,mi őt is nevetésre késztette.
-Sokkal jobb,ha nevetsz.-mosolygott.

Hát igen,rég mosolyogtam.3 hónapja léptem ki egy borzalmas kapcsolatból.Barátom,aki  dohány és alkohol problémákkal küzdött és küzd a mi napig..sokszor megvert.Igen,tudom.Erős vagyok,de ellene..nem értem semmit.Egy kigyúrt izomember,semmit sem tudtam tenni.Mikor nagy nehezen szakítottam vele,megkeresett.Megkeres újra és újra..megőrít és félek is tőle.

-Mostanában próbálkozott?-kérdezi megint csak komolyan.
-Úgy ismered Bae-t,mint aki könnyen feladja?-mosolyogtam keserűen.
-Bassza meg.-szitkozódott.
-De ez ma a te napod,ne is beszéljünk ilyenekről.Hozok egy kis pun..-siettem ki,de valaki itala az én ruhámon landolt az ütközés miatt.-Bakker..nem tudsz vigyázni?-förmedtem rá.
-Én?Hát te jöttél belém.-kapta fel a vizet Sehun.
-Ó,szóval CSAK az én hibám,igaz?El is felejtettem,hogy a nagy és tökéletes Sehun sose lehet hibás semmiben.-kiabáltam.
-Mi folyik itt?-a pillangók a hasamban..Luhan.
-SuJin nekem jött,erre neki áll feljebb.-magyaráz nagy hévvel Sehun.
-Na persze,mert te természetesen semmiről sem tehetsz.-sétáltam vissza egy vizes rongyért.
-Hát..nem is.-flegmáskodott.
-Sehun!Kérj bocsánatot SuJin-tól,nem szabad egy ilyen szép lánnyal így beszélni.-szólt rá Luhan.
A "szép" szó hallatára nagyot dobbant a szívem és elejtettem a rongyot is.Miért mond ilyeneket?Jaj,Luhan..már így is megőrülök a közeledben,ne legyél ilyen kedves.
Lehajoltam az elejtett tárgyért,mikor a kezem összeütközött egy másikkal.Gyorsan elhúztam a kezemet.Tudtam,hogy Luhan az.

-Nagyon olyan lett a ruhád?Ne haragudj Sehun-ra,néha elmegy az agya.-mosolyog még mindig édesen.-Na,had nézzem.-alaposan szemügyre vette alig térdközépig érő egybe ruhámat.-Hmm,elég nagy a folt.Ezt azonnal ki kéne mosni.Tudod mit?Haza kísérlek.-fogta meg a kezem és húzott az ajtóig.
-I..igazán nem kell miattam fáradnod.Élvezd csak a bulit,majd hazamegyek egyedül.-húztam volna ki kezemet szorításából,de nem engedte.
-Majd szerinted hagyom,hogy egyedül flangálj este az utcákon?Azt már nem..még a végén bajod esik.-förmedt rám,majd elindultunk hozzám.
Felhívtam Xiumin-t,hogy hazamentem és Luhan is elkísért.
-De jó.Reggelig haza se engedd.-kuncogott a telefonba.
-Mi..miket mondsz,te nyomi.-lecsaptam gyorsan.

Luhan csak kuncogott egyet a vörös fejemen és csendben sétálgattunk otthonom felé.Mikor Luhan megszólalt.
-Van barátod?-nézett rám.
-Hát..volt,de 3 hónapja megszabadultam tőle.Hála az égnek.-sóhajtottam.
-Ennyire szörnyű volt?-nézett rám félszemmel.
-Nem is tudod elképzelni.-néztem a betontengert magam előtt.
-Csak nem bántott?-állt meg egy helyben és engem pásztázott őzike szemeivel.
Csak számat rágva néztem fel rá és szemem könnybe lábadt.
-Szóval beletrafáltam.-szomorú arccal nézett rám.-SuJin..annyira sajnálom.Az ilyen ember nem érdemel meg egy ilyen édes,kedves és gyönyörű lányt,mint te.-zárt karjaiba mondandója közben.
Ki kerekedett szemekkel toltam el magamtól,hogy szemeibe nézhessek..talán most először néztem bele igazából..csak..most vettem észre,hogy milyen tökéletes is ez a férfi..hogy mennyire gondoskodó és érett..

Csak azt vettem észre,hogy arca vészesen közeledik enyémhez és leheletét arcomon érzem.Nem volt alkohol szaga,tehát..valóban így gondolja a dolgokat? Szívem talán kihagyott pár ütemet,a levegő talán nem is annyira hideg most..a idő esetleg meg is állt,de most semmi sem érdekelt..hogy mi volt,hogy mi lesz..csak ami most van..az,hogy Luhan ajkai az enyémeken vannak.Hogy ráharap kicsit alsó ajkamra én pedig készségesen nyitom szét neki ajkaim.Hogy csak Ő és Én vagyunk most.Csak ez számít nekem.

-Messze laksz innen?-vállt el tőlem lihegve.
-Két sarokra.-mondtam még mindig csukott szemekkel.Megőrülök ettől az embertől.

Luhan pajkosan rám vigyorgott és összekulcsolta ujjainkat majd elkezdett futni.Én nevetve próbáltam tartani vele az iramot,ő pedig folyton kérdezgette,hogy most merre kell menni.Mikor nagy nehezen felértünk a másodikra és kinyitottam az ajtómat,Luhan azonnal nekinyomott a hideg falnak és elkezdte csókolgatni nyakamat.
-Egy utolsó kérdés.-lihegett.-Merre van a hálószobád?-mosolygott.
-Arra.-mutattam neki az utat.Felkapott és futott is velem.
-Luhan..miért csinálod ezt?-toltam el magamtól két csók között.
-Mondjuk mert már 4 hónapja szerelmes vagyok beléd?-kuncogott és nyomott még egy puszit számra.
-Ez..komoly?-hitetlenkedtem.
-Komoly bizony.Most,hogy Xiumin elszólta magát arról,hogy nincs barátod és ezt te is megerősítetted úgy éreztem lépnem kell.-csókolgatott.
Azok a csókok..istenem.Meghalok a karjai között.

-Lenne nálad esélyem?-huncutul belecsípett a hasamba.
-Szerinted?Ha nem lenne most nem hagynám,hogy csókolgass.Már vagy fél éve beléd vagyok zúgva.-vallottam be,miközben pólóját gyürkéztem.
-Akkor..semmi akadálya annak,hogy megint megcsókoljalak,igaz?-mosolyogva lökött le ágyamra.
-Hát..nemigen van.-nevettem.
-Élvezni fogod.-harapdálta a fülcimpámat.

Innentől körülbelül minden kiesett.De annyit biztosan tudok,hogy szédületes dolgot műveltünk Luhan-nal.Hogy honnan tudom?Onnan,hogy másnap meztelenül keltem fel az Ő mellkasán pihentetve fejem.Kell ennél több bizonyíték?Nagyon boldog vagyok..de mint minden..a boldogság sem tart örökké..